ECO TOURISM GUSTAVO Excursiones Gustavo - República Dominicana

   
  Excursiones Aéreas,Marítimas y Terrestres República Dominicana-Air,Marine,Terrestrial Excursions Dominican Republic-Ausflüge an Land auf dem Meer und in der Luft Dominikanische Republik-Szabadidös programok,fakúltatív kirándulások Dominikai Köztársaság
  History
 

  
              
History

With a glance at the Dominican calendar, one sees month after month awash with holidays patriotic in nature. While some believe this stems from the Dominican people's love of a good fiesta, it's actually the country's long and storied history that is responsible. Holidays such as Juan Pablo Duarte's birthday and Restoration Day all point to the turbulent past of this now tranquil tropical getaway.

The Dominican Republic was discovered on December 5, 1492, by Christopher Columbus during his first voyage to the New World. At that time the island of Hispaniola (as Columbus named it) was called "Quisqueya" by the Taino Indians who occupied the land. With a population estimated around 600,000, the Tainos (meaning "the good") were peaceful and hospitable to Columbus and his crew of Spaniards. Columbus himself grew a particular fondness for Hispaniola, describing it in his journal as "a beautiful island paradise with high forested mountains and large river valleys."

Columbus' admiration for Hispaniola coupled with his crew's discovery of gold deposits in the island's rivers led to the establishment of European settlements, the first of which was founded in 1493 in La Isabela. With the presence of new settlements, the Taino Indians were put into slavery and over the next 25 year, were eventually wiped out. Simultaneously, the settlers began bringing African slaves to the island to ensure adequate labor for their plantations.

Columbus' brother, Bartholomew, was appointed governor of Hispaniola and in 1496 he founded the city of Santo Domingo. The capital city quickly became the representative seat of the Spanish royal court and therefore, a city of power and much influence. However, by 1515 the Spaniards realized the gold deposits of Hispaniola had significantly dwindled. Around this time Herman Cortes discovered silver deposits in Mexico. Upon hearing this news, most Spanish residents of Santo Domingo left for Mexico, leaving only a few thousand settlers behind. Because of the predominance of livestock, initially introduced by Columbus, these settlers sustained themselves by providing food and leather to Spanish ships passing Hispaniola on their way to the richer colonies on the American mainland. It is during this period of time that the pirates of the Caribbean made history.

The island of Hispaniola remained under Spanish control until 1697 when the western third of the island became a French possession. (In 1804, the western part of the island became the Republic of Haiti.) This area, which the French called "Saint Domingue" became the richest colony in the world thanks to large sugar plantations which were worked by hundreds of thousands of slaves imported from Africa. In 1791 a slave revolt broke out in Saint Domingue. For fear of losing their colony to the slaves, the French abolished slavery in 1794. With calm in Saint Domingue, the French were able to focus on overwhelming the Spanish on the island's eastern side, who later surrendered power.

In 1809 the eastern side of the island returned to Spanish rule. In 1821 the Spanish settlers declared an independent state but just weeks later, Haitian forces invaded the eastern portion of the island and incorporated Santo Domingo. For the next 22 years the entire island came under Haitian control. However, fueled by their loss of political and economic control, the former Spanish ruling class developed an underground resistance group led by Juan Pablo Duarte called "La Trinitaria." After several attacks by La Trinitaria on the Haitian army, the Haitians retreated. On February 27, 1844, the eastern side of the island declared independence and gave their land the name "Dominican Republic."

The 70 years that followed were characterized by political unrest and civil war, mainly due to fights for leadership of the government by Dominican strongmen. Disputes continued with Haiti and power returned to the Spanish for a short period of time (Restoration Day celebrates the day that a national war of "restoration" began, re-establishing the Dominican Republic's independence by 1865). Turmoil in the early 1900's led the United States to intervene. In 1916 U.S. troops occupied the country and stayed until 1924 when a democratically elected Dominican government was put into place. However, the head of the army that was put into place during the American occupation, Raphael Leonidas Trujilo, used his power to block government reform and shortly thereafter, took total control of power in the form of a repressive dictatorship. His rule lasted until 1961 when his motorcade was ambushed and he was killed. (The anniversary of his death is a public holiday in the Dominican Republic.)

Following Trujilo's death, political unrest again prevailed. The Dominican Republic went through a series of leaders until 1965 when Lyndon B. Johnson ordered the U.S. marines to again occupy the country. A rigged election in 1966 put Dr. Joaquin Balaguer, a member of the Partido Reformista Social Cristiano (PRSC), in power for a reign that lasted until 1978 when Dominicans elected Antonio Guzman, also of the PRD. Guzman died in 1982 at which time Dominicans elected another member of the D.R.P. In 1986 Balaguer was again elected, this time legitimately, and remained president until 1996 when President Leonel Fernandez (of the Party of the Dominican Liberation or PLD.) was elected. He served for four years and was replaced by Hipolito Mejia in 2000. 




Historia

Al mirar el calendario de la República Dominicana, notamos mes a mes un sin número de fechas patrióticas. Mientras algunos creen que esto es producto del amor de los dominicanos por la fiesta, resulta que realmente éste es un país con mucha historia. Celebraciones como el cumpleaños de Juan Pablo Duarte y el Día de la Restauración, señalan un pasado turbulento donde ahora sólo existe un tranquilo retiro tropical.

La República Dominicana fue descubierta por Cristóbal Colón el 5 de Diciembre de 1492 durante su primer viaje al Nuevo Mundo. En ese momento la isla de La Española (como la denominó Colón) era llamada "Quisqueya" por los indios Taínos que la habitaban. Con una población estimada alrededor de 600.000 habitantes, los Taínos (que significa "los buenos") fueron pacíficos y hospitalarios con Colón y su tripulación de españoles. Colón mismo cultivó una afición por La Española, al describirla en su diario como "una bella isla paradisíaca con altas montañas boscosas y grandes valles y ríos"

La admiración de Colón por La Española coincidió con el descubrimiento hecho por su tripulación de grandes yacimientos de oro en los ríos de la isla, lo cual condujo al establecimiento de asentamientos europeos, el primero de los cuales fue fundado en 1493 en La Isabela. Debido a la presencia de nuevos asentamientos, los indios Taínos fueron sometidos a la esclavitud y durante los próximos 25 años después fueron prácticamente extinguidos. Simultáneamente, los colonizadores comenzaron a traer esclavos negros del África para el trabajo en las plantaciones.

Bartolomé, el hermano de Colón, fue nombrado gobernador de La Española y en 1496 fundó la Ciudad de Santo Domingo. La ciudad capital se convirtió rápidamente en la más representativa de la Corona Real Española y posteriormente en una ciudad de mucha influencia y poder. Sin embargo, en 1515 los españoles notaron que los yacimientos de oro habían disminuido significativamente. Para ese momento Hernán Cortes descubrió yacimientos de plata en México. Al escuchar esta noticia, la mayoría de los españoles residentes en Santo Domingo partió hacia México, dejando sólo algunos asentamientos en la isla. Debido al predominio de ganado, introducido inicialmente por Colón, los colonizadores se sostenían a sí mismos suministrando alimento y cueros a los barcos españoles que viajaban a las colonias más ricas del continente americano. Es durante este período cuando los piratas del Caribe hicieron historia.

La isla de La Española permaneció bajo control español hasta 1697 cuando la parte occidental de la isla se convirtió en una posesión francesa. (En 1804, la parte occidental se transformó en la República de Haití). Esta área, que los franceses llamaban "Saint Domingue", devino la colonia más rica en el mundo gracias a las grandes plantaciones de azúcar en las cuales trabajaban cientos de miles de esclavos traídos del África. En 1791 una revuelta esclava tuvo lugar en Saint Domingue. Por temor a perder su colonia en manos esclavas, los franceses abolieron la esclavitud en 1794. Con la calma de Saint Domingue, los franceses pudieron concentrarse en reducir a los españoles al lado oriental de la isla, quienes posteriormente terminaron perdiendo el poder.

En 1809 la parte oriental de la isla regresó al dominio español. En 1821 las poblaciones españolas declararon un estado independiente pero luego, semanas más tarde, las fuerzas haitianas invadieron la parte oriental de la isla, asumiendo a Santo Domingo como suya. En los próximos 22 años la isla entera estuvo bajo el control haitiano. Sin embargo, impulsados por la pérdida de control político y económico, la antigua clase dirigente española desarrolló un grupo de resistencia clandestina dirigido por Juan Pablo Duarte, llamado "La Trinitaria". Luego de varios ataques de La Trinitaria contra el ejército haitiano, éstos se retiraron. El 27 de Febrero de 1844, la parte oriental de la isla declaró su independencia y tomó el nombre de "República Dominicana".

Los 70 años que siguieron se caracterizaron por descontentos y guerras civiles, debido principalmente a la lucha por el liderazgo entre los dominicanos más fuertes. Las disputas continuaron con Haití y el poder regresó a España por un corto período (el Día de la Restauración celebra el día en que comenzó la guerra nacional de "restauración", que reestableció la independencia de la República Dominicana en 1865)

La confusión de los tardíos años de 1900 condujo a la intervención norteamericana. En 1916 las tropas de Estados Unidos ocuparon el país y permanecieron hasta 1924 cuando un gobierno dominicano fue democráticamente electo. Sin embargo, la cabeza del ejército durante la ocupación americana, Rafael Leonidas Trujillo, utilizó su poder para bloquear las reformas gubernamentales y tomar control posteriormente del poder absoluto, en forma de una represiva dictadura. Su gobierno duró hasta 1961 cuando su caravana presidencial fue emboscada y él resultó muerto. (El aniversario de su muerte es una feriado público en la República Dominicana).

Luego de la muerte de Trujillo, continuó la agitación política. La República Dominicana tuvo una serie de líderes hasta que en 1965 Lyndon B. Johnson ordenó a la marina de los Estados Unidos la ocupación del país. Unas elecciones fraudulentas llevadas a cabo en 1966 colocaron en el poder al Dr. Joaquín Balaguer, un miembro del Partido Reformista Social Cristiano (PRSC), cuyo régimen perduró hasta 1978, cuando los dominicanos eligieron a Antonio Guzmán, también del PRD. Guzmán murió en 1982 y los dominicanos eligieron a otro miembro del PRD. En 1986 Balaguer fue electo nuevamente, ésta vez de modo legítimo, y permaneció como presidente hasta 1996 cuando fue electo presidente Leonel Fernández (del Partido de la Liberación Dominicana, PLD. Él gobernó durante cuatro años y fue reemplazado por Hipólito Mejía en el 2000. 




Geschichte

Wen wir auf den Kalender der Dominikanischen Republik schauen bemerken wir Monat für Monat einige wichtige Daten und Feiertage. Einige glauben das liegt an der Liebe der Dominikaner zum Feiern, aber in Wirklichkeit ist die Dominikanische Republik ein Land mit viel Vergangenheit.Wichtige Tage wie der Geburtstag von Juan Pablo Duarte und den Tag der Restauration zeigen eine turbulente Geschichte.

Die Dominikanische Republik wurde am 5 Dezember 1492 bei der ersten Reise in die Neue Welt von Christoph Kolumbus entdeckt. In dieser Zeit hiess die Insel, die von Kolumbus La Española genannt wurde, bei den Taíno Indianern welche die Insel bevölkerten "Quisqueya". Mit einer geschätzten Bevölkerung von 600.000 Einwohner waren die Taínos (was “die Guten” heißt) friedliebend und gastfreundlich zu den Männern von Christoph Kolumbus. Kolumbus selbst war der Insel La Española immer sehr zugetan und beschrieb sie als eine "schöne paradiesische Insel” mit hohen bewaldeten Bergen und grossen Tälern und Flüssen.

Die Vorliebe von Kolumbus für die Dominikanische Republik war auch auf die ausgiebigen Goldlagerstätten in den Flüssen der Insel begründet die von den Leuten von Kolumbus entdeckt wurden, was zu den ersten Ansiedlungen der Europäer führte. 1493 wurde die erste Ansiedlung La Isabela gegründet. Nach dem weiteren Vordringen der Europäer wurden die Taíno Indianer immer mehr versklavt und innerhalb von 25 praktisch ausgelöscht. Zur gleichen Zeit begannen die Einwanderer, Sklaven aus Afrika für die Arbeit auf den Plantagen zu bringen. 

Bartolomé der Bruder von Kolumbus wurde zum Gouverneur von La Española ernannt und 1496 begründete er die Stadt Santo Domingo (die heutige Hauptstadt der Dominikanischen Republik). Dieser Ort entwickelte sich schnell zur repräsentativen Stadt der spanischen Krone in der Karibik und erlangte später viel Macht und Einfluss in der Region. Im Jahr 1515 bemerkten die Spanier das die Goldlagerstätten langsam versiegten. Zu dieser Zeit entdeckte Hernán Cortes Silbervorkommen in Mexiko. Als die Siedler von La Española diese Nachricht vernahmen verliessen viele die Dominikanische Republik in Richtung Mexiko sodass einige Orte total verlassen waren. Aufgrund der Viehwirtschaft die von Kolumbus ursprünglich eingeführt wurden, versorgten sich die restlichen Einwohner selber und die spanischen Schiffe die in die spanischen Kolonien fuhren. Zu dieser Zeit trieben auch die berühmt berüchtigten “Piraten der Karibik” ihr Unwesen.

Die Insel La Española war bis 1697 unter spanischem Einfluss als der westliche Teil in französischen Besitz geriet. Im Jahr 1804 wandelte sich der westliche Teil in die Republik Haiti. Dieses westliche Gebiet der Insel das die Franzosen "Saint Domingue" nannten entwickelte sich zur reichsten Kolonie auf der Welt, dank der grossen Zuckerrohr Plantagen in denen hunderttausende von Sklaven aus Afrika arbeiteten. Im Jahre 1791 gab es eine Revolte der Sklaven auf Saint Domingue, Aus Angst die Kolonie an die Sklaven zu verlieren schafften die Franzosen 1794 die Sklaverei ab. Mit der gewonnen Ruhe auf Saint Domingue konzentrierten sich die Franzosen nun auf den Ostteil der Insel, die heutige Dominikanische Republik um die dortigen Spanier zu vertreiben und die spanische Hoheit zu ersetzen was nach einiger Zeit auch gelang.

Im Jahre 1809 kam der Ostteil der Insel wieder unter spanische Kontrolle. Im Jahre 1821 erklärte sich die spanische Bevölkerung unabhängig aber einige Wochen später fielen die Haitianischen Streitkräfte in den Ostteil ein und nahem Santo Domingo ein. In den nächsten 22 Jahren war die ganze Insel unter dem Einfluss von Haiti. Jedoch getrieben durch den Verlust der politischen und wirtschaftlichen Macht formierte die alte spanische Oberschicht eine geheime Widerstandsgruppe die von Juan Pablo Duarte angeführt wurde und "La Trinitaria" genannt wurde. Nach einigen Angriffen auf die Haitianischen Truppen zogen sich diese zurück. Am 27 Februar 1844 erklärte sich der Ostteil unabhängig und nannte sich "República Dominicana" die Dominikanische Republik.

Die nächsten 70 Jahre waren durch verschiedene Unruhen und Bürgerkriege gekennzeichnet, auf Grund des Kampfes um die Führung zwischen den stärksten Schichten der damaligen Dominikanischen Republik. Man lag immer wieder im Streit mit Haiti und die Gewalt über die Dominikanische Republik kam wieder für eine kurze Zeit zu Spanien zurück. Der Tag der "Wiederherstellung" Día de la Restauración feiert den Tag an dem der Bürgerkrieg ausbrach um die Unabhängigkeit der Dominikanischen Republik im Jahre 1865 zu erkämpfen.

Die Konfusion um das Jahr 1900 herum führte zur Invasion durch die USA. Im Jahr 1916 besetzten die Amerikanischen Truppen das Land und blieben bis 1924 als ein Dominikanisches Parlament demokratisch gewählt wurde.Die Führung der Streitkräfte jedoch, während der amerikanischen Besatzung, Rafael Leonidas Trujillo nutzte seine Macht ein um die Reformen durch die Regierung zu blockieren und übernahm kurze Zeit später selber die Macht in der Dominikanischen Republik als Diktator. Seine Regierung dauerte bis 1961 als der Präsidenten Konvoi in einen Hinterhalt geriet und er dabei starb.

Nach dem Tod von Trujillo setzte sich die politische Verwirrung fort. Die Dominikanische Republik hatte verschiedene Führer bis ins Jahr 1965 als Lyndon B. Johnson die Amerikanischen Marines schickte um das Land zu besetzten. Durch eine betrügerische Wahl im Jahre 1966 gelang Dr. Joaquín Balaguer an die Macht, ein Mitglied der Sozialistischen Reformpartei Partido Reformista Social Cristiano (PRSC) dessen Regierung bis 1978 dauerte als die Dominikaner Antonio Guzmán der gleichen Partei wählten. Dieser starb im Jahre 1982 und die Dominikaner wählten ein weiteres Mitglied der PRD. Im Jahr 1986 wurde Balaguer erneut gewählt, diesmal auf legalem Weg und war Präsident bis 1996 als Leonel Fernández gewählt wurde. Nach vier Jahren wurde er durch Hipólito Mejía ersetzt. Zur Zeit ist Leonel Fernández der Präsident der Dominikanischen Republik der 2004 für vier Jahre gewählt wurde.




Történelem

Ha megnézzük a dominikai köztársaság naptárát  hónapról hónapra nézve, jelentös mennyiségü nemzeti ünneppel találjuk szemben magunkat. Mialatt azon gondolkodunk hogy a dominikaiak odavannak az ünnepekért, valójaban a késöbbiekben észrevehetjük hogy ez az ország rendhagyó múltra tekinthet vissza. Ünnepek mint Juan Pablo Duarte születésnapja, a "Megújulás" napja jelzik a viharos múltat ahol jelenleg csak a visszavonult, nyugodt trópus létezik.

A dominikai köztársaságot Kolombusz Kristóf fedezte fel 1492 december 5.-én az elsö útja alatt ami az "Ùj Világ" ba vezetett. Ebben az idöben a  "La Española" (ahogy Kolombusz nevezte) sziget a "Quisqueya" nevet viselte a Taino indiánok révén. A sziget lakóssága ebben az idöben mint egy 600.000 föt számlált a Tainók ( ami azt jelenti hogy " a Jók") békés és barátságos magatartást tanúsítottak Kolombusszal és legénységével. Kolombusz szintén saját maga is hasanló hozzáállást tanusított a sziget és lakosai irant és saját naplójába a következöket írta: " Egy csodálatos paradicsomi sziget, magas hegyekkel erdös völgyekkel és folyókkal". Kolombusz Kristóf csodálata a "La Española"-ért egybevágott a legénység felfedezésével miszerint a sziget folyói értékes aranylelö helyek amelynek következtében létrejöttek az európaiak által alapitott telepek, vagy települések, az elsö névszerint La Isabella amit 1493-ban alapítottak. Az új telepesek megjelenésének köszönhetöen a Taino indiánok fokozatosan a rabszolgaság sorsa jutottak, és ezzel együtt párhuzamosan a telepesek elkezdték az afrikai rabszolgák betelepítéset a céljaik megvalósításának érdekében.

Bartalomé, Kolombusz Kristóf testvére lett a "La Española" sziget kormányzója és 1496-ban megalapította Santo Domingo várost. A föváros rövid idön belül átváltozott a spanyol királyi korona jelképévé és elözetesen egy befolyásos és hatalommal rendelkezö várossa fejlödött. Ennek ellenére 1515-ben a spanyol telepesek megfigyelték hogy az aranyforrások kiapadóban vannak. Felröppent a hír hogy Hernán Cortes ezüstlelö helyeket fedezett fel Mexicóban. A hír hallatán a spanyol telepesek nagyrésze akik Santo Domingo-n laktak Mexico felé vették az irányt egy kevés telepest hátrahagyva a szigeten. A elsödleges befolyásoltságnak köszönhetöen ami Kolombusznak köszönhetö, a telepesek önellátóak tudtak lenni, élelmiszer, bör, és egyéb ami az ellátáshoz volt szükséges, valamint a spanyol hajóknak amelyek az amerikai kontinens leggazdagabb spanyol telepei között navigáltak. Szintén ebban az ídöben írtak történelmet a Karib-tengeri kalózok is.

A "La Española" sziget spanyol fennhatóság alá tartozott 1697 -ig amikor a sziget nyugati fele francia fennhatóság alá került. (1804 a sziget nyugati fele lett a Haiti Köztársaság) A szigetnek ezt a részét a franciák "Saint Dominque"-nek nevezték el, létrehozva a leggazdagabb telepet, ami cukornádtermesztésnek volt köszönhetö, afrikából betelepített rabszolgákat dolgoztatva az ültetvényeken. 1791-ben Saint Dominque egy rabszolgafelkelés szinhelye lett. A franciák a terület és a rabszolgák elveszítése miatt, aggodalmakkal teli évek után 1794-ben megszüntették a rabszolgaságot. A nyugalom kapott szerept Saint Dominque-en, és a franciák erejüket a sziget keleti felén levö spanyolok gynegítésére tudták koncentrálni, akik elözetesen veszítették el a sziget feletti uralmukat.

1809-ben a sziget keleti részén ismét a spanyol befolyásoltság kapott szerepet. A spanyol lakósság 1821-ben kikiáltotta állami függetlenségét, de hetekkel késöbb a haiti hadsereg fellépése során a saját fennhatóságuk alá vonták Santo Domingo-t. A következö 22 évben a sziget teljes egésze haiti fennhatóság és irányítás alá került. Ennek ellenére a politikai és a gazdasági befolyásoltságtól megfosztott korábbi vezetésben résztvevö spanyolok egy része létrehozott egy elszánt ellenálló csoportot aminek vezetöje Juan Pablo Duarte, "La Trinitaria" (A Hazafi) lett. A késöbbiekben az általuk végrehajtott támadásoknak köszönhetöen a haiti csapatok kivonulásra kényszerültek. 1844 február 27.-én a sziget keleti része kikiáltotta függetlenségét "Dominikai Köztársaság" néven.

A következö 70 évben az elégedetlenség polgárháborukat szült ami a legerösebb dominikai felkelö csoportoknak volt köszönhetö. Az ellenállók továbbra is haiti támogatását keresték, bár ennek ellenére ha rövid idöre is de a hatalom visszakerült spanyol kézbe. (A "Megújulás napjának" (Dia del Restauracion) az ünneplése egybeesik azzal a nappal amikor a megújítási polgárháború kezdödött amely visszaállította a dominikai köztársaság függetlenséget 1865-ben.)

A tévedések és melléfogások hosszú évei 1900-ban észak-amerikai megszállást idéztek elö. Az Egyesült Államok hadserege 1916-ban megszállták az országot és felügyelet alá vonták amig megválasztották ez elsö független és demokratikus dominikai kormányt 1924-ben. Ennek ellenére a dominikai hadsereg vezetöje, Rafael Leonidas Trujillo az amerikai megszállás alatt arra használta fel pozícióját és vezetöi hatalmát hogy megakadályozza a kormány megújítási törekvéseit és megszerezze a hatalmat diktatórikus formában. Kormányzása 1961-ig tartott, amikor a hazafelé tartó Trujillo gépkocsiját megtámadtak és egy tüzpárbaj utan életét vesztette. (1961 május 30, ami a mai napig nyilvános nemzeti ünnepi, és az autópálya mai  ezen szakaszát "Avendia 30 de Mayo" névre keresztelték)

A késöbbiek folyamán, Trujillo halála után is folytatódott a politika agonizációja. A dominikai köztársaságban egyfajta politikai harc jött létre ismert egyéniségekkel, amelynek következtében 1965-ben Lyndon B. Johson az Egyesült Államok haditengerészetének egy részét az ország megszállására irányította. Csalástól sem mentes választások végül 1966-ban megadták a lehetöséget Dr. Joaquim Balaguer-nek a miniszterelnöki pozició elfoglalására a PRSC képviseletében ami annyit jelent Partido Reformista Social Cristiano ( Keresztény Szocialista Megújító Párt) amely kormány 1978-ig volt az ország élén amikor a választásokon Antonio Guzmán-t választották meg a PRD, Partido Revolucionário Dominicano azaz Dominikai Forradalmi Párt nevében. Guzmán 1982-ban életét vesztette és a dominikaiak új vezetöt választottak ugyanabból a pártból. Balaguer-t 1986-ban újraválasztották, amely törvényes és csalásoktól mentes volt és 1996-ig töltötte be szerepét amikor a választásokon Dr. Leonel Fernandez Reyna a PLD , Partido Liberacion Dominicana, azaz a Dominikai Felszabadítási Párt képviseletében vette át a kormányzást. Kormányzása 2000-ig tartott amikor Hipolito Mejila vette át a helyét.

                                    
                                                       
                  

PAGE UP
 
  SEE MORE TOURISM EXCURSIONES E.I.R.L Tel.: (00-1)809-864-5862 Tel.:(00-1)829-910-0621 E-mail: muchoviaje_rd@live.de //BY:G.H. - 2000-2011  
 
=> ¿Desea una página web gratis? Pues, haz clic aquí! <=